A húsvét a kereszténység legfontosabb ünnepe, melynek üzenete kétezer éve változatlan: Jézus Krisztus szenvedése, kereszthalála és feltámadása által megváltott bennünket. Az élet győzött a halál felett és mindnyájan meghívást kaptunk az örök életre. Dr. Kelemen Áron teológussal, a győri Szent Mór Bencés Perjelség szerzetespapjával beszélgettünk.
A mai ember mennyire képes átélni a húsvéti örömöt?
Az a kérdés, hogy mennyire van felkészülve erre. Ahhoz, hogy a húsvét üzenete eljusson az emberhez, elemi erővel tudjon rá hatni és képes legyen az élmény befogadására, sajátos készület szükséges. Egyházunkban ezért van a negyvennapos nagyböjt.
Magyarországon a húsvétot is egyre inkább a családi szokások, kereskedelmi és turisztikai attrakciók fonják körbe, elhomályosítva az ünnep keresztény gyökereit. Mit tapasztal, ez mennyire általános hazánkban?
Azon múlik, hogy valóban hívő keresztényként éljük-e az életünket. Annak idején volt egy teológiatanárom, aki viccesen mondogatta: a májusi program kacsapecsenye bérmálással. Tehát attól függ, hogy melyik a fontosabb: a kacsapecsenye vagy a bérmálás? Gyakran tapasztaljuk, hogy a mellékes elhomályosítja lényegest. A mi feladatunk, és a nagyböjti készület is ebben segít bennünket, hogy a lényegesre fordítsuk a figyelmünket, bízva abban, hogy a többit ajándékba kapjuk.
Sokak szerint a nyugatról beáramló gender, woke, valamint az ezekhez társuló ateizmus az, amely Európa keresztény gyökereit támadja. Egy hívő keresztény hogyan tudja ezek ellen felvenni a küzdelmet?
Úgy gondolom, hogy nekünk egyáltalán nem ezzel kell foglalkoznunk. Szent Pál apostol arra tanít, hogy a jóval győzzük le a rosszat. A sátánnak mindig az a kísértése, hogy a lényegesről perifériára tereli a figyelmünket. Nem szabad engednünk, hogy ezek az irányzatok és képviselőik folyamatos állásfoglalásra késztessenek bennünket. A lényegre kell figyelni. Ha van egy erős vár, akkor hiába jön az ostrom, kibírja. Egy erős hitű, Jézus Krisztus tanítása és a keresztény élet mellett elkötelezett ember tudja, hogy egy-egy helyzetben hogyan kell helyesen dönteni. A problémát inkább abban látom, hogy az Egyházon belül is vannak olyan megengedőnek tűnő irányzatok, amik ezeket az erős falakat megrepesztették, az Evangélium igazságait relativizálták. Szerintem nekünk nem irányzatok ellen kell küzdeni, mert semmi közünk hozzájuk. Helyette inkább a saját közösségünkkel foglalkozzunk! Tegyük fel újra a kérdést: kik vagyunk mi? Erre van konkrét válasz: Jézus Krisztus tanítványai vagyunk. Ő kétezer évvel ezelőtt emberré lett, hogy minket megváltson. Ott van a Szentírás, és rendelkezésünkre állnak az egyházatyák tanításai is. Ezért nem érdemes olyan kérdésekkel foglalkoznunk, hogy ha Jézus most élne, akkor ki mellé állna. A Mennyei Atya nem most és ide küldte el a Fiát, hanem kétezer esztendővel ezelőtt Júdeába, a választott néphez, s ott mondta el a tanítását arra az Ószövetségre építve, amit az Úristen kinyilatkoztatott. Ha azt találgatjuk, hogy Jézus most mit mondana, akkor tulajdonképpen magunknak csinálunk istent. Ez pedig bálványimádás. Az Evangéliumban teljesen világosan le van írva, hogy kinek mit mondott, hová csatlakozott, milyen állásfoglalásai voltak. Ezek örök, változatlan igazságok. Nekünk az a feladatunk, hogy ebben a világban hirdessük ezt az isteni igazságot. Ha valóban elköteleződtünk a katolikus egyházban, akkor Jézus Krisztus az életünk középpontja.
Hogyan ünnepel a bencés szerzetesközösség?
Fokozott szolgálatban, hiszen a nagyhéten és a szent három nap során rengetegen fordulnak meg nálunk. Több helyen tartunk lelkigyakorlatot, gyóntatunk, készülünk a szertartásokra. Amikor a húsvéti vigília véget ér, akkor az atyákkal együtt leülünk és elfogyasztjuk a sonkát és a kalácsot. A húsvétvasárnapi ebédet szintén bensőséges együttlétben, kötetlen beszélgetéssel töltjük, ahol a közösségi élet kap hangsúlyt.